Hála a szünetnek, nem okozott valami nagy erőfeszítést az, hogy a kis csapatunk összegyűljön, és megtartsunk egy összejövetelt, Tita körüzenete végett.
Természetesen ehhez hűen a találka nála esett meg, és az előre megtárgyalt időpont szerint az üzenet után volt még két órám, hogy elkészüljek. Ez persze tömören azt jelentette, hogy "kapsz időt, mert itt fogsz aludni, és cucc nélkül nem is jöhetsz". Ez a kis rövidítés még tavaly lett kitalálva köztünk, és be is tartottuk. A másik eshetőség idején nem adunk időpontot, azonnal menni kell csajtársunkhoz, de akkor hat óránál nem maradunk tovább nála.
Ennek megfelelően készítettem elő az épp pihenő sulis táskámba a pizsamám, és egyéb, szükséges esti kelléket, ami kellhet. (Lásd: 42.-es törvény.) Ennek megfelelően indultam el hét előtt öt perccel Titanilláékhoz, és mint ahogy leadták a drótot, igaz volt: a szülök nincsenek otthon, így életbe lép a 42.-es törvény alpontja: minden csajos tevékenység megkezdődik egy köszöntő és egy Csajmegbeszélés után.
Mikor odaértem, vihorászva észleltem, hogy már megint én késtem - ahogy ez lenni szokott. Eddig is mindig én voltam a késő, sosem érkeztem a többiek előtt, vagy akár csak utolsó előttinek, nem volt még akkora szerencsém.
- Nem is te lettél volna - jegyezte meg Móni mosolyogva. Viszonoztam a kedves gesztust, majd hanyagul ledobtam a táskám oldalra, és a következőket mondtam:
- És mi a terv?
Egy pillanatig úgy néztek rám, mintha valami eszelős őrültséggel állnék elő, ami nagyobb lenne a Csajkódex kitalálásánál, és megírásánál is, de pár másodperc után felfogták, hogy mire is gondoltam, majd Andi segítőkészen bevezetett az eddig megbeszéltek tartalmába.
- Minden megy a tavalyi rend szerint, és újraalapozzuk a barátságunk.
- Ez mind szép és jó, de azt hogyan? - Hála a szokásomnak, avagy a késésnek megint én vagyok az, aki lemaradt, mert hiába mondtam már nekik, hogy megvárni igenis ér, nem igazán volt rájuk nagy hatással ez a kis szolidnak szánt célzás.
Inkább hagyták a terv felvázolását, és az este további részében nem is terveztünk előre - hiába voltunk tizedikesek mind, ez valahogy elfelejtődött az este folyamán.
Első teendőként Tita betett egy, az ő szavait idézve, egy dögös albumot, majd a továbbiakban... csajoskodtunk. Fogalmam sincs hogyan, de elértük, hogy tízre mind fent legyünk Tita emeleti szobájában, megfürödve, hat doboz pizzával - ki mondta hogy a lányok nem ehetnek? - és teljesen szétszéledtünk, miközben Móni elővette a félve őrzött Csajkódexet, egy színpadias pillanatra csendben maradtunk, még a szánkhoz emelt kaja is a levegőben maradt.
- Jézusom, de rég nem láttam - suttogta megbabonázva Merci, aki fent ült Tita mellett, az utóbb említett lány titkos kuckója ajtajában. Nekem nagyon tetszett, van bent egy méter magas kis helység, ahol van egy kis polc, azon a könyvei, és néha feljár odaolvasgatni. Ezért még persze Andi volt oda, aki szintén a könyvmoly kategóriába tartozik.
- Mi több ideje - jegyeztem meg, és miután észbekaptam, hogy a szám előtt még mindig tehetetlenül ott van a pizzám, félig belenyomtam a számba, hiszen kevesen múlott az, hogy lecsöpögjön a szósz. Meg hát fő a nőiesség.
- És én sem, ha hiszitek, ha nem. - Ezen azért nem kicsin megdöbbentem. Móninál volt a Csajkódex, kizárt, hogy egyszer se nézett volna bele. - Oké, gyertek ide! - intett Móni Marcinek és Titanillának, akik lemásztak a létrán (mondom én, hogy nagyon király!), és egy kört alkottunk. Félretettük az ételt, és a kólát is arrébb helyeztük, majd mind Mónira, a szónokunkra figyeltünk. - mi van, miért engem bámultok?
- Mondj valamit, te vagy a ki nem nevezett főnök - vonta meg a vállát hadarva Zita, mire Móni vágott egy grimaszt Ez kifejezetten viccesnek tűnt, úgyhogy egy halk kuncogást megengedtem magamnak.
És megtörtént.
Kinyitottuk a Csajkódexet, átolvastuk, és megállítottuk: meg kell újulnunk! Szabályújítások, megerősítések kellenek, illetve a tizenöt szabály számát növelni, de sürgősen!
Első teendőként az első szabályainkat írtuk át, adtuk némelyhez alpontot/alpontokat, és tovább írtuk. Jobbnál jobb, és eszelősebb ötleteink lettek, amik persze az idő, és az este haladtával csak gyarapodtak.
- Jézusom, de rég nem láttam - suttogta megbabonázva Merci, aki fent ült Tita mellett, az utóbb említett lány titkos kuckója ajtajában. Nekem nagyon tetszett, van bent egy méter magas kis helység, ahol van egy kis polc, azon a könyvei, és néha feljár odaolvasgatni. Ezért még persze Andi volt oda, aki szintén a könyvmoly kategóriába tartozik.
- Mi több ideje - jegyeztem meg, és miután észbekaptam, hogy a szám előtt még mindig tehetetlenül ott van a pizzám, félig belenyomtam a számba, hiszen kevesen múlott az, hogy lecsöpögjön a szósz. Meg hát fő a nőiesség.
- És én sem, ha hiszitek, ha nem. - Ezen azért nem kicsin megdöbbentem. Móninál volt a Csajkódex, kizárt, hogy egyszer se nézett volna bele. - Oké, gyertek ide! - intett Móni Marcinek és Titanillának, akik lemásztak a létrán (mondom én, hogy nagyon király!), és egy kört alkottunk. Félretettük az ételt, és a kólát is arrébb helyeztük, majd mind Mónira, a szónokunkra figyeltünk. - mi van, miért engem bámultok?
- Mondj valamit, te vagy a ki nem nevezett főnök - vonta meg a vállát hadarva Zita, mire Móni vágott egy grimaszt Ez kifejezetten viccesnek tűnt, úgyhogy egy halk kuncogást megengedtem magamnak.
És megtörtént.
Kinyitottuk a Csajkódexet, átolvastuk, és megállítottuk: meg kell újulnunk! Szabályújítások, megerősítések kellenek, illetve a tizenöt szabály számát növelni, de sürgősen!
Első teendőként az első szabályainkat írtuk át, adtuk némelyhez alpontot/alpontokat, és tovább írtuk. Jobbnál jobb, és eszelősebb ötleteink lettek, amik persze az idő, és az este haladtával csak gyarapodtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése