Harmadik fejezet: Vissza a régi kerékvágásba

Üdv itt, kedves olvasó!
Szeretném megköszönni, hogy benéztél az oldalra, és talán olvasod is a történetet. Egy drága bloggerina segédkezett végig, akinek köszönhetem az alapötletet, szóval köszönet jár érte, drága Chloe.:) A design is az ő érdeme, és kértem kifejezetten visszafogottra.
Remélem tetszik a fejezet, kérlek hagyj véleményt komment, pipa, vagy más formában!
Ui.: kérlek lessetek be a másik blogomba, amely kicsit másabb típusú - magánjellegű - lenne. Motivációs bejegzéseket tervezek (nnem mintha erre lennék specializálódva), tagek, és más-más témákban is megjelenek. Kattintsatok ide a blogért!

Csókoltatlak titeket,
Mia

________________________________________________________

Még mielőtt fejed fognád, közölném: az este nem csak a Csajkódexről szólt! Ott voltunk mi is, régi, rég nem látott barátok, akiknek fontos dolguk lett volna az, hogy helyrerázzuk a barátságunkat. Hogy folytassuk ott, ahol abbahagytuk.

Az este folyamán sok minden történt, miután letettük a Csajkódexet - először is, végre barátok voltunk, nem egymást elhanyagolt csajtársak, és nem is a 715-ösök. Csak néhány lány, akiknek hiányzott a másik társasága.

Egyszerűen nem tudtunk betelni a beszélgetéssel, így is Andi, aki a legkorábban aludt el, csak hajnali fél négykor szundított el, és mi még utána fent voltunk valameddig. Tippem sincs, mert nagyon álmosak voltunk, és semmi sem rémlik a végéről. Mintha berúgtam volna.



A szünet véget ért, és október is, szóval rá kellett ébrednek: benne vagyunk a kőkemény novemberben. Sosem szerettem ezt a hónapot, bár igazi indokot nem tudnék mondani, hogy pontosan mi miatt érzem ezt a hónappal kapcsolatban.

Viszont ahogy kiosztotta történelmen a tanár az üres dolgozatokat, valami kezdett derengeni tavalyról. Ja igen, félév közeleg, gatyád felkötheted.

Angoltudásom használva: School is sucks.

A történelemdolgozatom mellesleg szörnyű lett. Tényleg. Nem vártam mást amúgy sem, rendszerint eltévesztem az évszámokat, ez az egyetlen oka annak, amiért szívből gyűlölöm a tantárgyat. Nincs is rosszabb annál, ha megbonyolítanak egy amúgy se könnyű tantárgyat!

Az ebédszünetben, ami fél órás, kint voltam az udvaron a 715-ösökkel. Ezt a tulajdonságát tekintve a suli olyan igazán amerikai hangulatú, amin még dob az elképesztő pázsit a foci-, és kosárpálya mellett, ahova fák is vannak ültetve. Egyszerűen imádom!

- Tudjátok, azért sokat gondoltam rátok az elmúlt időben - mondta Zita. Épp egy fa mellett ültünk, és az ebédjeinket cserélgettük el - én a melegszendvicsem passzoltam le Mercinek, aki cserébe lángost adott. Nincs is jobb egy csere-bere üzletnél, főleg, ha kajáról van szó.

- Ja, én is - feleltem. - Annak ellenére, hogy mind őrültek vagytok, szívesen lógok veletek. De ne vegyétek zokon.

- Nem fogom, te is ugyanolyan nagy őrült vagy, mint mi - kuncogott Móni, és folytatta az ebédjét. Valami salátát evett, ami kifinomultságának volt köszönhető, egyébként ha csak mi vagyunk ugyanúgy zabálja a pizzát, mint mondjuk a végzős fiúk.

Végignéztem magunkon. Ahogy Andi és Zita épp alkudoztak, ahogy Móni a salátáját piszkálta, ahogy Kira és Tita a matekot beszélték meg, és ahogy Merci az almáját majszolva szétnézett az udvaron. Gondolom ő is hasonlókon elmélkedhetett, mint én, csak épp gondolata főszereplői a gólyák voltak. Furcsa hatást keltettünk, szinte éreztem is, ahogy mások rólunk gondolkoznak.

"Újra barátok?" "Mikor békülhettek ki? - Összevesztek? - Igen, még régebben, gondolom."

A pletyka gyorsabbal szárnyal, mint a kolibri, ezt az egyet tanultam meg rögtön, mikor a gimibe érkeztem. Ha rossz benyomást keltesz az emberekre, pletykálni fognak. Ha nem vagy szimpatikus, ha más vagy, ha jó tanuló vagy, ha rossz tanuló vagy... a kritika megtalál, és meg is osztják veled, ettől nem kell tartanod. Még akkor is, ha nem igazán érdekel.

Elmélkedésemben egy vihogó hang szakított meg, aki Andi volt, ahogy nevetett egy Titával közös vicces.

Már ezért megérte kibékülünk. Hogy felidézzünk valami régit, de valamit, ami mégis új.

Második fejezet: Gyűlés

Hála a szünetnek, nem okozott valami nagy erőfeszítést az, hogy a kis csapatunk összegyűljön, és megtartsunk egy összejövetelt, Tita körüzenete végett.

Természetesen ehhez hűen a találka nála esett meg, és az előre megtárgyalt időpont szerint az üzenet után volt még két órám, hogy elkészüljek. Ez persze tömören azt jelentette, hogy "kapsz időt, mert itt fogsz aludni, és cucc nélkül nem is jöhetsz". Ez a kis rövidítés még tavaly lett kitalálva köztünk, és be is tartottuk. A másik eshetőség idején nem adunk időpontot, azonnal menni kell csajtársunkhoz, de akkor hat óránál nem maradunk tovább nála.

Ennek megfelelően készítettem elő az épp pihenő sulis táskámba a pizsamám, és egyéb, szükséges esti kelléket, ami kellhet. (Lásd: 42.-es törvény.) Ennek megfelelően indultam el hét előtt öt perccel Titanilláékhoz, és mint ahogy leadták a drótot, igaz volt: a szülök nincsenek otthon, így életbe lép a 42.-es törvény alpontja: minden csajos tevékenység megkezdődik egy köszöntő és egy Csajmegbeszélés után.

Mikor odaértem, vihorászva észleltem, hogy már megint én késtem - ahogy ez lenni szokott. Eddig is mindig én voltam a késő, sosem érkeztem a többiek előtt, vagy akár csak utolsó előttinek, nem volt még akkora szerencsém.

- Nem is te lettél volna - jegyezte meg Móni mosolyogva. Viszonoztam a kedves gesztust, majd hanyagul ledobtam a táskám oldalra, és a következőket mondtam:

- És mi a terv?

Egy pillanatig úgy néztek rám, mintha valami eszelős őrültséggel állnék elő, ami nagyobb lenne a Csajkódex kitalálásánál, és megírásánál is, de pár másodperc után felfogták, hogy mire is gondoltam, majd Andi segítőkészen bevezetett az eddig megbeszéltek tartalmába.

- Minden megy a tavalyi rend szerint, és újraalapozzuk a barátságunk.

- Ez mind szép és jó, de azt hogyan? - Hála a szokásomnak, avagy a késésnek megint én vagyok az, aki lemaradt, mert hiába mondtam már nekik, hogy megvárni igenis ér, nem igazán volt rájuk nagy hatással ez a kis szolidnak szánt célzás.

Inkább hagyták a terv felvázolását, és az este további részében nem is terveztünk előre - hiába voltunk tizedikesek mind, ez valahogy elfelejtődött az este folyamán.

Első teendőként Tita betett egy, az ő szavait idézve, egy dögös albumot, majd a továbbiakban... csajoskodtunk. Fogalmam sincs hogyan, de elértük, hogy tízre mind fent legyünk Tita emeleti szobájában, megfürödve, hat doboz pizzával - ki mondta hogy a lányok nem ehetnek? - és teljesen szétszéledtünk, miközben Móni elővette a félve őrzött Csajkódexet, egy színpadias pillanatra csendben maradtunk, még a szánkhoz emelt kaja is a levegőben maradt.

- Jézusom, de rég nem láttam - suttogta megbabonázva Merci, aki fent ült Tita mellett, az utóbb említett lány titkos kuckója ajtajában. Nekem nagyon tetszett, van bent egy méter magas kis helység, ahol van egy kis polc, azon a könyvei, és néha feljár odaolvasgatni. Ezért még persze Andi volt oda, aki szintén a könyvmoly kategóriába tartozik.

- Mi több ideje - jegyeztem meg, és miután észbekaptam, hogy a szám előtt még mindig tehetetlenül ott van a pizzám, félig belenyomtam a számba, hiszen kevesen múlott az, hogy lecsöpögjön a szósz. Meg hát fő a nőiesség.

- És én sem, ha hiszitek, ha nem. - Ezen azért nem kicsin megdöbbentem. Móninál volt a Csajkódex, kizárt, hogy egyszer se nézett volna bele. - Oké, gyertek ide! - intett Móni Marcinek és Titanillának, akik lemásztak a létrán (mondom én, hogy nagyon király!), és egy kört alkottunk. Félretettük az ételt, és a kólát is arrébb helyeztük, majd mind Mónira, a szónokunkra figyeltünk. - mi van, miért engem bámultok?

- Mondj valamit, te vagy a ki nem nevezett főnök - vonta meg a vállát hadarva Zita, mire Móni vágott egy grimaszt Ez kifejezetten viccesnek tűnt, úgyhogy egy halk kuncogást megengedtem magamnak.

És megtörtént.

Kinyitottuk a Csajkódexet, átolvastuk, és megállítottuk: meg kell újulnunk! Szabályújítások, megerősítések kellenek, illetve a tizenöt szabály számát növelni, de sürgősen!

Első teendőként az első szabályainkat írtuk át, adtuk némelyhez alpontot/alpontokat, és tovább írtuk. Jobbnál jobb, és eszelősebb ötleteink lettek, amik persze az idő, és az este haladtával csak gyarapodtak.

Első fejezet: Évforduló

Egy év telt el azóta az őrült pizsama buli óta, amikor is megalapítottuk a 715-ösök szövetségét, és a Csajkódexet is akkor írtuk meg, Móni javaslatára. Az egészet ő maga írta kézzel, pár óra alatt, a jelenlétünkben, miközben mi diktáltunk neki néhány szabályt, és alpontot.

Az egész az idióta sorozatmaratonunknak köszönhető, amit aznap este tartottunk.

A lényege az volt, hogy a tesó Kódexről beszéltük, közvetlen azután, hogy az Így jártam anyátokkal-t néztük, és Móni feldobta a témát: mi a helyzet a csajkódexxel?

Elvégre jogos volt, ugyanis vannak ezek a ki nem mondott szabályok csajok között, mint például nem jössz össze az exével, illetve ha ezt megszegjük, már nem vagyunk barátok, de mégis ki foglalta ezt írásba, hol van kőbe vésve?

Na, itt jöttünk mi a képbe.

Mind épp akkoriban kezdtük a kilencediket, Merci születésnapját ünnepeltük - egy héttel eltolva az eseményt -, és hála annak, hogy kicsit csökkentettük a lány szüleinek italmennyiségét (semmi durva, csak néhány sörről van szó, alkoholmentesről, természetesen), ez lett a következménye.

A Therapy kísért végig minket az Eskü aláírásakor, és a teljes Nothing Personal ott volt a levegőben, miközben a Csajkódex íródott. És maga a történet, a Csajkódex nem igazán valami "nothing personal", mert épphogy ez a lényege!

A csajok egy könyvek köszönhetően összefognak, és új jelszavunk az lett, hogy élet-halál árán is, de megvédjük a Csajkódexet, a titkainkkal együtt.

És honnan jött ez a 715-ös hülyeség?

Heten voltunk, mind tizenöt évesek, és akkoriban Andi kedvenc regénye a Titkok és exek éjszakája volt, szóval ki is találtad: egy regény adta meg az alapját szövetségünknek.

Szóval aznap este, október 27.-én megalakult a 715-ösök csoportja, szövetsége, ki hogy nevezi, és a Csajkódex hivatalosan is életbe lépett.

Így, hogy most október 26.-a van, kicsit fura. Holnap lesz egy éves az instant szabályaink gyűjteménye, de semmi nincs. A barátságunk a vártnál jóval hamarabb feloszlott, még a Csajkódex fél évet sem élt meg a barátságunk alatt, ami siralmas eredmény!

Az egész azzal kezdődött, hogy Móni, avagy Csajkódexünk írója, a 715-ösök ki nem nevezett feje elutazott Franciaországba két hónapra, és ott megszakadt a barátságunk. Amikor visszajött próbáltuk újraéleszteni a dolgokat, de semmit sem segített.

A történet végiggondolása után is csak értetlenül bámultam Tita üzenetét, melyben ez állt:

"Eljött az ideje a reformnak! A Csajkódexet újra kell értelmeznünk!"

Nulladik fejezet: Bevezető

Az életem fenekestől megváltozott, és az annak köszönhető, hogy életbe lépett A csajkódex, melyben olyan szabályok vannak, aminek betartásához nem kevés akaraterő kell, illetve némely dolgot te magad sem tudsz irányítani.

A kódex eleinte egy idióta pizsamaparti maradványaként látott napvilágot, amikor is elhatároztuk, hogy az amerikai filmeket leutánozva - és részben kifigurázva -, mi magunk is csinálunk egy ilyet, tele törvényekkel, szabályzatokkal, szigorúan betartva mindent. Főleg a fiúkra szóló instant szabályzatokat.

Az egész ugye onnan indult, hogy mi lányok már kezdtük rebesgetni, hogy a fiúknál is van hasonló, ami a "tesó kódex" lett volna, ami abból az idióta sorozatból lett kitalálva, amit előszeretettel néztek minden nap.

Nos, a How I Meet Your Mother a lányokra is elég nagy hatással lett, és a kódex minket is eléggé rabul ejtett minket, meg maga az ötlet is, és a lányok minden őrültségben benne vannak, szóval... sejtheted mi lesz itt.

A kódex majdnem egy éve készült, na de az, hogy a napokban újra össze lett hívva a rég szétoszlott társaságunk, avagy az a hét lány, aki jelen volt a kódex megalapításakor, és elkészítésekor kicsit gyorsan ért minket.

És hogy én miért is mentem bele újra ebbe?

Magam sem tudnám megmondani.

Az viszont tiszta sor volt, hogy mindig, minden helyzetben képes vagyok belemenni őrültségekbe, és miért hagynék ki egy újabbat?